Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Utolsó könnycsepp folyt le arcán,
A könnycsepp mi vérré csapott már át.

Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Vérré vált könnycseppek folynak le arcán,
Kinek kötél szorítja nyakát már.

Te királyfi, tudd meg!
A kicsi lány magát miattad ölte meg!
Azért mert szeretett téged,
Az életénél is jobban elhiheted.

Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Leng fekete ruhába öltözve,
Saját halálát így megünnepelve.

Te királyfi, tudod-e ki ez a kicsi lány?
S nyakát miért szorítja a halál?
Tudod, ha az álom száz fele törik,
A szív fájdalmában összefacsarodik.
Idejöhetsz szíve darabjait összeszedheted,
Mert téged örökkön örökké mindig szeret!

Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Halálában újra kél,
Szívében a remény,

Mit sötéten eltakart a világ,
Azt fényesen látja neved miatt már.
Reményét újra elhozza a halál,
Hogy téged valahol tényleg megtalál.

Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
Szomorú természet öleli most át,
De magával vitte a sötét túlvilág.

Te királyfi, messzi földről ide gyere,
Nézd! Megvetett porontyod földön lévő vére,
Csak érted kívánkozik!
Hagyd el híres neved, s fogd kezét mi érted vérzik.

Te királyfi, messzi földről ide gyere,
A kicsi lány kér köteléről te vedd le!
Mielőtt végső sírba tennék,
Te légy ki utoljára hozzá ér!

Felakasztott kicsi lány,
Leng az erdőben egy fán.
A királyfi nem jött el,
Híres nevét nem dobta el.

Felakasztott kicsi lány,
Sötét, üres utakon jár.
Halála a királyfit nem érdekelte,
Mert eldobott, megvetett gyermeke.

Felakasztott kicsi lány,
Sötét, Üres utakon jár.
Álmában útját a királyfival rója,
S végre a királyfit megtalálja!!