Komor felhők, rossz előérzet,
Halk zokogás kíséri a tettet.
Sírnak a fák, az állatok, a csillagok,
Egy csodaszép angyal lett most halott.

Arca szomorú, lelke meggyötört
Teste hideg, szárnya letört.
Haja barna, bőre fehér
Ám ajka még mindig, mint a vér.

S hogy mi történt? Azt kérded?
Olyat tett, mit a szabály nem enged.
Szerelmes…boldog lett
De nagy ostobaságot tett

Halandóvá vált, s a Földre leszállva
Törékeny szívét kitárta.
Beengedte a fiút, mit sem sejtve
Ám ő cserébe halálra gyötörte.

Hazudott, bántotta, becsapta
De a lány mindezt hagyta.
Remélte, hogy a fiú mégis viszont szereti,
Hogy egyszer majd meg tud neki felelni.

Hogy majd nem jár máshoz, csak ketten lesznek,
Hogy semmi sem vethet véget szerelmüknek.
Ám nagyot tévedett, mert egyik este
A fiú állt az utcán eléje.

Mellette egy másik lány lenézően mosolygott,
ő pedig nem értette a dolgot.
Buta, ártatlan gyermek,
Fiatal szíve semmit sem sejtett.

De, mikor kongott az óra,
mereven tekintett a távozó párra.
Hogy mi is történhetett?
Gondolom, sejted…

A lány arcán egy könnycsepp gördült le.
S ezzel együtt vált értelmetlenné élete.
Csendben zokogott, ballagott előre.
Merre tart? Nem érdekelte.

Csak ment előre merre az utat szíve súgta,
Bár, ha nem hallgat rá, most nem lenne ilyen bajba’
Ment és ment, majd körbenézett.
Előtte egy szikla, s a tenger…arra nézett.

Előre lépett, s imádkozott,
Magától kérdezte: ide hogy juthatott?
Hogy hagyhatta el a mennyek országát,
Szerencsétlen kegyvesztetté hogy vált?

Kérdezett, de választ nem kapott,
Nem is várt, inkább előre hajolt.
Lenézett a mélybe, mely hívta…
Ha meghal, bűnei meg lesznek bocsátva?

Igazából nem is érdekelte
Inkább még néhány lépést tett előre.
S csak zuhan lefelé, teste tollakat hullajt,
Miközben szerelme egy másik lányt csókolgat.

Ők ketten ölelik egymást, s boldogok,
Fogják egymás kezét, csók követ csókot.
S akkor hirtelen a szél feltámadt,
A fiú ölébe egy fehér pihét hajt.

Közelebbről megnézi, s látja
Pirosló vér van rászáradva.
Nem érti mi az, ledobja a földre,
De akkor fura érzés költözik szívébe.

Komor felhők, rossz előérzet,
Halk zokogás kíséri a tettet.
Sírnak a fák, az állatok, a csillagok,
Egy csodaszép angyal lett most halott.